Alapszintű hangképzés,könnyűzenei dalok tanulása,JAZZ-ének!

3.7. Az emberi hang erőssége[1]

A hang erősségét a kirezgések, azaz az amplitúdó (a nyugalmi helyzettől való legnagyobb kitérés) határozzák meg. Az emberi hang függ a hangszalagok rezgésének nagyságától, amelyet a tüdőből kiáramló levegő ereje és sebessége, valamint a hangszalagok levegőnyomással szembeni ellenállásának a mértéke szab meg. A helyes hangképzés a kisebb hang számára is biztosítja a messze csengést, és ha az énekes saját adottságainak határát nem lépi túl, akkor elkerülheti a megerőltetésből származó betegségeket, szervi elváltozásokat és működésbeli zavarokat is. Ez annyit jelent, hogy az énekes soha ne akarjon erősebb hangon énekelni, mint amekkorára alkati felépítettsége lehetőséget biztosít. Léteznek dinamikai előjegyzések a kottákon, pl. forte – erősen, piano – halkan, ezeket megfelelően tudnia kell megvalósítani.

A toldalékcső alatt általában a hangrés feletti légutakat értik, de ez az elnevezés nem találó, mert a légút nem egységes cső. Ez az elnevezés inkább a garat-szájüreg és a garat-orrüreg közötti összekötő légútra vonatkozik, és külön említendőek ettől a fej rezonáns üregei.

A garatrendszer a gégegarat, szájgarat, orrgarat. Az orrüreg, a szájüreg és annak részei szintén nagyon fontosak a hangadás szempontjából. A szájüreg boltozata a kemény szájpad és annak folytatása, a lágyszájpad, mely egy csontos lemez, amely elválasztja a szájüreget az orrüregtől. Az éneklésben a lágyszájpad működésének nagyon fontos a szerepe a hangzóképzésnél, a forte (hangos) és piano (halk) átmenetnél, és ezért kell nagyon jól begyakorolni a lágyszájpad munkáját. A fej rezonáns üregei főleg az orrüregbe nyíló kis csatornák, ezeket nevezzük orrmelléküregeknek. További üregek a homloküreg és az arcüreg. Az orrmelléküregeknek kétségtelenül fontos szerepük van az emberi hang rezonanciájának és színezetének a kialakulásában.

3.8. Az emberi hang színezete[2]

A hangszalagokkal keltett hangot az emberi test rezonátorai erősítik; az emberi hangforrás hangja önmagában csak alig hallható gyenge hang lenne. A zongora húrjai is gyengébb hangot adnának a zengőszekrény nélkül. Az emberi hang rezonanciája a testfelépítésnek megfelelően állandó jellegű és az egyénre nézve jellemző adottság, tényező. A rezonancia úgy működik, hogy az emberi hangforrás keltette hanghullámok terjedve együttrezgésre bírják az emberi test rezonáns üregeit, illetve a bennük lévő levegőt. A képzetlen hangrezonancia szegényebb, ezért azt fejleszteni kell, a megfelelő szint elérése fontos cél az énekoktatásban. Szükséges, hogy az énekes a dal tartalmát az érzelmeknek megfelelő hangszínnel tudja kifejezni, a dinamika minden árnyalatában.

A rezonancia a hangszalag működésének függvénye, és nem fordítva.

3.9. Fő hangfajok[3]

Az emberi hang két nagy csoportra osztható: gyermek- és felnőtthangokra. A gyermekhangokon belül nincs tagozódás. A felnőttek hangja ismét két nagy csoportra osztható: férfi- és női hangokra, és ezeken belül magassági tagozódás is van. Férfiaknál tenor (magas), basszus (mély); nőknél szoprán (magas), alt (mély). Vannak középhangok is, melyek a férfiaknál a bariton, nőknél a mezzo. Ezek vagy mély tenorok, vagy szopránok, illetve magas basszusok, vagy altok. Alkati sajátosságoktól függően, mint pl. hangszalagvastagság, hangszalagszélesség, rezonanciális elhelyezkedés stb. további eltérések lehetségesek. A legszerencsésebbek azok, akiknek megfelelő minőségű hangszalagok mellett jó formájú és elhelyezkedésű rezonánsüregeik is vannak. Ezekből lesznek a színpadi énekesek a világban. Énekelni tulajdonképpen mindenki meg tud tanulni, de hogy hivatásos énekes lesz-e vagy sem, azt többek között az alkati adottságok is befolyásolják, melyhez az egyházon belül szükséges az elhívás is. Fontos megemlíteni, hogy a hangfajtát nem feltétlenül a hangterjedelem dönti el. A döntő az, hogy ki milyen hangfekvésben énekel könnyebben, természetesebben. A másik megkülönböztető lehet a szín. Mezzo és alt, mélybariton és basszus között nem ritkán csupán a szín dönt. Az énekes nevelés szempontjából fontos, hogy a leendő énekes figyelmét minél előbb e lényeges tényezőkre irányítsák, mert nem ritka, hogy más színben, más fekvésben, más színnel énekel valaki, sőt szeretne énekelni, mint ami számára megfelel. Az ember másnak hallja a saját hangját, mint amilyen a valóságban. Ez a kezdő énekesnél, de még a működő színpadi énekesnél, művésznél is sok hiba okozója lehet.

3.10. Énekhangok

          A hangfajok meghatározásánál nemcsak a hangterjedelem a döntő, hanem a hangszín is nagy jelentőségű. A tenor például csak akkor tekinthető tényleg tenornak, ha a szerephez illő tenor hangszínnel[4] is rendelkezik. Gyakori, hogy a hang fejlődése során a színezete is megváltozik, így tenorok gyakran válnak baritonná, vagy épp fordítva. Hangterjedelem tekintetében megkülönböztetünk négy fő hangfajt, melynek további alfajai is vannak. [5]

-   basszus,

-   tenor,

-   alt,

-   szoprán.[6]

A hangmagasságot a rezgésszám határozza meg. Az emberi hang magassága a pneumatikus (légnyomásos) magasság. Ez a magasság az egyensúlyi helyzeten alapul, ami a kiáramló levegőoszlop sebessége és a hangszalagok feszültsége között jön létre. Ha bármelyiket illetően ez megbomlik, akkor a hangmagasság megváltozik. Ha túlfújjuk a hangot, vagy kisebb nyomást adunk a hangra, létrejöhet a hamis intonáció. Ez nem minden esetben hallás kérdése, hanem a legtöbbször helytelen hangszervi működés. A képzetlen vagy rosszul képzett énekes hangszervi működése nem természetes, hangszalagfunkciói pedig nem tökéletesek, ezért a levegőjét nem tudja helyesen felhasználni, és így az énekelt hang sem lesz tiszta. [7]

Szoprán

          Koloratúrszoprán: a koloratúra a hang és a zene kiszínezését jelenti. A hagyományos koloratúrszoprán hang világosabb és vékonyabb, és általában a szoprán énekes kiénekli a háromvonalas „C” hangot is, sőt van olyan is, akinek a négyvonalas „C” is sikerül, ám erről már úgy vélekednek legtöbben, hogy nem szép.

          Lírai szoprán: ez a legtermészetesebb női hang. Sokukra osztják a színházi szerepekben a magas „C” és „B” hangokat.

          Szubrett: könnyed, gyakran koloratúrával gazdagított lírai szoprán.

          Spinto (hős): Általában ők az olasz tenorok, de gyakran használják az erőteljes lírai szopránra is ezt a kifejezést.

          Drámai szoprán: A tökéletes drámai szoprán ritkaság. Ezeket a szerepeket általában a magas hangokat is jól bíró mezzoszopránok éneklik.

Mezzo és alt

          Alt: a valódi alt nagyon ritka. Eredetileg mély női vagy magas férfi (kasztrált) hangot jelent. Később azokra a női énekesekre alkalmazták, akiknek a hangterjedelme a kis G-ig terjed.

          Mezzoszoprán: ez a legáltalánosabb női hang. A szopránhoz hasonlóan szép a csengése, és az altra jellemző bársonyossággal is rendelkezik, így egy lágy, hajlékony hangot eredményez ez a keverék.

          Falcon: ez az úgynevezett mély szoprán.

          Dizőz: francia énekesnők, akik a drámai tartalmú sanzonokban vegyítették a beszédet az énekkel. Ők általában mélyebb hangú énekesek.

          Kasztráltak: A kasztrálás volt az a gyakorlat, mely szerint fiúknál művi beavatkozással érték el, hogy megőrizzék csengő gyermekhangjukat. Ez lehet szoprán is akár, de lehet alt is az énekes felnőtté érésével. Olaszországban az egyház a 20. század elejéig megtartotta a kasztrált énekeseket.

Tenor

          Hőstenor: Erőteljes hang, tömör hangzással, hasonló a drámai szopránhoz. Ez a leghősiesebb férfihang.

          Lírai tenor: „Tenore di grazia”, azaz könnyed, játékos tenor, világos tónusú, mely könnyed éneklésre alkalmas.

          Buffo tenor: Rendkívül könnyed tenor.

          Kontratenor: valójában nem is tenor, hanem a természetes hangja a basszus, amelyből az énekes „átkapcsolja a hangját” annak érdekében, hogy magasabb tartományban tudjon énekelni. Ők a falzettben éneklő tenorok, a kontratenorok.

Bariton és basszus

          Bariton: a férfihang nagyjából a női mezzoszopránnak megfelelő középső tartományban szóló hang. Alváltozata a Bariton-Martin: világosabb, magas hangokat is könnyen kiéneklő bariton.

          Éneklő basszus: „basso cantate” általában ugyanolyan minőségű, mint a „buffo basszus”, inkább a szerep miatt választották külön, nem a hangtartomány miatt.

          Kontrabasszus: a legmélyebb, legritkább férfihang, ezért kevés szerepet írtak erre a hangra.

          A gyermekhang. Gyermekkorban a fiúk és a lányok hangja még teljesen azonos. A pubertáskorba érkezett fiúk hangja azonban hirtelen megváltozik. Hangszalagjaik megnyúlnak, ezt nevezzük mutálásnak, amikor a hang nagyon érzékeny, ezért gyakran megbicsaklik. Mutálás után a fiúk hangja nagyjából egy oktávval mélyebben állapodik meg.

          Mutálás[8]: A pubertás idején végbemenő nemi érés nagyon megterheli a szervezetet, és ez a mutálási idő más-más időtartamig zajlik. A déli népek ifjainál általában előbb indul el, mint az északiaknál, mégis általában igaz, hogy ez a változás a 11. és 16. életév között történik meg. Ekkor a fiúk gégeváza megnő, az ádámcsutka előreugrik, a hangszalagok hossza nagyjából az ötszörösére növekszik, ezen kívül szélessége és vastagsága is erőteljesebbé válik. Fiúk esetében a növekedés mértéke eléri az egy centimétert, és ez a fejlődés hat hónap és egy év közötti ideig tarthat. Végeztével a hang egy oktávval, nyolc zenei hanggal mélyebbé válik, valamint erősebb és színében jellegzetesebb lesz. A mutálás a lányokat sem kerüli el, azonban esetükben nem feltűnő mértékben zajlik, mert a gége csak kisebb mértékben változik. A hangszalagok hossza nagyjából három-négy milliméterrel hosszabbodik meg, és a hang csupán egy terccel, azaz három zenei hanggal válik mélyebbé.

Mind a két nemre igaz, hogy a mutálás alatt a hang színezete fénytelenebb lesz, a hangerő i,s és a hangterjedelem is lecsökken. A hang fáradékonnyá válik, a hangképzés ezért pontatlan lesz, ami miatt ebben az időszakban tanácsos tartózkodni az éneklés minden fajtájától. A mutálás egy természetes folyamat, amely során a gége egészségét óvni, kímélni kell. Mellőzni kell az éneklést is, és a túlzott hangerővel történő beszédet is ebben az időszakban. Ellenkező esetben, a hangszalag állományában a további előadói pályájára kiható negatív elváltozás tud kialakulni. Mivel gyakran a fiatalokat korán felveszik a zenei iskolákba, ezért a jelentkezéskor kérnek szakorvosi véleményt is. (gégész, foniáter). A hangváltozás, főleg a férfiak esetében nem mindig zavartalan lefolyású. Ha a mutáció tizennyolc éves korig spontán nem történik meg, akkor ez egy rendellenes hangváltozásnak tekinthető. A rendellenes mutálás tünetei például, hogy a meglett fiatalember hangja magas gyermeki regiszterben marad, valamint hangja beszéd közben váratlanul elcsuklik, és a magasba szökik egy hang vagy egy szótag erejéig, leginkább akkor, amikor nyomatékosítani szeretne valamit vagy emelt hangon próbál beszélni. Ekkor gyakran a hang rekedtes, a beszéd a hangképzés nehézségéből kifolyólag rendkívül fárasztó, a hangerő fokozása nehezen megy, a hangterjedelem lecsökken, mely az énekléshez szükséges. A zavar hátterében általában nem szervi, hanem funkcionális ok húzódik. A gége vázának gyors növekedésével az ideg-izomműködés nem tud megfelelő ütemben fejlődni, így a gyermeki gégéhez illeszkedő hangképzési technikát használja továbbra is a már felnőtt férfi. Ettől lesz szokatlanul magas a hang, ami hasonlít egy gyermek vagy egy nő hangjára.

A mutálás zavara a mindennapi életben különféle problémákat okoz, például kommunikációs területen, a munkában, a szociális kapcsolatok kialakításában, és ezeken túl alkalmatlanná teszi hosszabb előadások tartására a hang fáradékonysága, sérülékenysége miatt.[9]

[1] Kerényi, 71–72. o.

[2] Kerényi, 72–73. o.

[3] Kerényi, 74. o.

[4] Palmer, 1995.

[5] Ainsley, 197–205. o.

[6] Uo. 197. o.

[7] Kerényi, 71. o.

[8] Forrás: Fővárosi Beszédjavító Intézet honlapja, http://www.beszedjavito.hu/16/mutalas-hang-felnotte-valasa, 2011-03-24, 18:44.

[9] Forrás: Fővárosi Beszédjavító Intézet honlapja, http://www.beszedjavito.hu/16/mutalas-hang-felnotte-valasa, 2011-03-24, 18:44.